Tiszta Erőből

Ki vagyok én?

Bennem van ez a méreg

És úgy pörögnek az évek

Hogy jáccik velem az élet

Néha nem tudom mit élek

Mert aki szeret az sem tuggya

Hogy melyik végét húzza

Lehetek édes angyal

Vagy máskor ördög fasszal

A jó és a Rossz bennem ég

Nem tudom, hogy melyik él

Ki is vagyok én? Melyik rész nem az enyém?

Ki is vagyok én? Melyikből jön a zeném?

A képem is csak álarc,

Mert bennem dúl ez a párharc

Tudom nem hagyom abba

Míg nem győzök önmagamban

Kettészakad a lelkem

Mert túl sok van még bennem

Világbékét hoznék

Vagy mindenkit leszarnék.

Annyi év után

Hidd el én megadnék neked
Mindent, amit kérsz
De neked beteg vagyok
Mindig tőlem félsz

Tudom, hogy ki vagy
És azt is mennyit érsz
A sötét a mélybe ránt
Ha mindig ott lent élsz

Annyi év után csak az visz előre
Hogyha megtanítanak ölni belőve
Ilyen a mi korunk, ilyen ez a város
Mindenki korrupt, mindenki sáros

Neked a mennyország ami másnak szenvedés
Amit ma elveszel az holnap túl kevés

Nézd meg az életed, csak napról napra élsz
A harcod az utcán lassan felemészt

Tagadás

Csak egy pillanatnak tűnt ami volt
De az elmémben ez nem szürke folt
Tudom, hogy nem fog visszajönni
De hangja mégis lelkem tépi.

A csókja édes ízét érzem
Az ágyon az üres helyét nézem
A lélegzetem visszatartom
Tudom nem jön mégis várom.

Az agyam megöl, amitől szavakat várok
A falam ledől, amitől közel az árok
Tudod, hogy én….
Nem akarok része lenni a programnak, ami eltaszít
Nem akarom azt szeretni, aki úgy érzi, hogy elveszít
Ez az élet túl kevés ahhoz, hogy átverjenek minden éjjel
Ha befejeztem elmegyek, majd az űrbe hullok szerte széjjel.

A saját romjaim eltemetnek
De tartalékaim éledeznek
Mástól kapok többet, jobbat
Ha a magány addig el nem porlaszt.

A csókja édes ízét érzem
Az ágyon az üres helyét nézem
A lélegzetem visszatartom
Tudom nem jön, mégis várom.

Nem akarom azt szeretni….

XII.

Tömegeknek gyilkos a hangja
Amikor az új jövőt várja
Pusztítva jut majd előre
Mindenki téphet belőle

Terror ad meg mindent, amid van
Fegyverrel oldd, meg ha baj van
Ne is ésszel, inkább a kézzel
Ne mosollyal, inkább a vérrel

Ezer éve tudtuk hogy így lesz
Közel álltunk mindig a véghez
De ha egyszer örök sötét jön
Patakban könnyünk a földön

Vállald a bűneid! X4

Miért csak nekem fájnak a szemeim?
Miért csak nekem szólnak a szavaim?

Miért lesz így jó…

Lelkem tüze

Tudod az érzés majdnem mindig, itt van,
Hogy vegyem vissza a rosszat magamban
Álljak és nézzem, hogy más mindent elvisz
Sajnálom, de ez soha nem lesz így!

Lehetnék egy szép tiszta ember,
Aki fényben élni nem mer
De ez az élet akkor is véges
Azt akarom érezni, hogy édes, de…

a lelkem tüze engem éget
Ez a szenvedés soha nem ér véget

A világ is mocskos mindenki vétkes
Változtatni senki sem képes
Nyál csöpög le a médiafáról
Mindenki üres hangokat sztárol

Tudom, hogy sokat veszt aki érez,
De ez a világ ilyenné tesz
Nem engedem, hogy elvegyed tőlem
Akkor sem ha megöl engem.

Föld

Nézd! Nézd meg a Földet!
Nézd! Nézd meg, hogy mit tesz!
Bent, benne a méreg
Fáj, fáj neki minden
le kell állnunk mindenképp
Mielőtt eljön a vég
Test és lélek megszakad
Az emberi szívek leállnak

A test, a test és a lélek
Még, még nem is félnek
Mert kell, kell nekik minden
El kell nekik vinnem

Én, én is elveszem
Azt, ami kell nekem
Te, te lehetsz gyenge
Vagy te vagy a gyógyír a sebre

Elpusztul minden, mi eltűnünk innen x8

Bosszú a dzsungelből mindent megöl
Nem szűr le semmit a levegőből
Eltűnnek ők is, de meghalunk mi is
Ez lesz a földön, az utolsó fázis.

Új élet jön majd a Földre, és béke
Az emberi létnek már örökre vége
Új sejtet választ a természet anyja
A mi fajunkat pusztulni hagyja.

Valóság

Aludj csak én őrzöm álmod
Hagyjuk el a valóságot

Ahol tankok ölnek és fegyverek
Csomagba szarnak, ha megveszed
Bilincsbe vernek, ha leszívod
Eltaszítanak, ha megírod.

Ez nem a valóság, itt nincsenek tények
A vágyálmaid mindig szépek
Ha kellene valami, itt vagyok
Veled szabadon szárnyalok.

Ez nem a valóság!
Valóság! x3

Ébren élsz, de majd belátod
Hogy hiába kérsz, hiába várod,

Hogy fű teremjen a betontéren
Senki ne haljon szomjan, éhen
A betegségek, a nyomor, a kormány
Tűnjön el mind egyformán.

Sokkold a rendszert

Nem akarok harcban meghalni
Napalmtól szénné égni
Tolószékben megrohadni
Hazugságtól elhülyülni.

Ez egy új rendszer, itt mindenki boldog
Csak elég szarul mennek a dolgok
Rossz eszmékért véredet ontod
Pusztítsd el velem a frontot.

Sokkold a rendszert!
Hülyékért nem állok sorba
Ez nem a lelkem sorsa
Építek inkább nem rombolok
A vér ízére nem vágyok.

Ha én érzem a végem
Akkor kérem a részem
A testem, a lelkem,
Hogy távol a szabadságtól.

Hullák és fegyverek

Mikor a motorházba a bombát rakja
Tudja, hogy kicsi lesz a jussa
A főnök nőjét még megkapja
De a fizetségét azt, baszhatja

Pedig kell neki a pénz a drogra
Vagy valamilyen csinos lányra
Húsz rúgó egy éjszakára
A valós kép, inkább legyen kába
Ha neked tényleg tetszik ez
Az egész szar a tied lehet

A csomagtartóban hullák
A hátsó ülésen fegyverek
Az utcasarkon kurvák
Az étteremben gengszterek

Hullák és fegyverek
Igen, igen kurvák és gengszterek x2
Nézd meg azt a rohadt górét,
Hogy nyomja a süket szövegét
Majd rád csörgök, és hozd a lóvét
Nekem a sokszázezer kp-ét

Kinyírlak ha nem teszed meg
Tudod a maffiában ez így megy
Ha a nődet adod neki egy hétre
Akkor talán megkímél végre
Ha neked tényleg tetszik ez
Az egész szar a tied lehet

A csomagtartóban hullák
A hátsó ülésen fegyverek
Az utcasarkon kurvák
Az étteremben gengszterek

Hullák és fegyverek
Igen, igen kurvák és gengszterek x2

A csomagtartóban hullák
A hátsó ülésen fegyverek
Az utcasarkon kurvák
Az étteremben gengszterek

Hullák és fegyverek
Igen, igen kurvák és gengszterek

Hullák fegyverek, kurvák gengszterek x4
...gengszterek...! 

Levelek

Újra eljött, amit láttam már egészben
Újra egy vagyok a levelekkel a szélben
Akit csak eltaposnak a többivel elégek
Nincs helye már a világban szemétnek
egy tökéletes világból érkeztél
Ami eltaszítana, ha engem szeretnél

Félsz a tűztől, de nélküle nem élhetsz
Új erőt ad, vagy kudarcban megéghetsz
Ami ízt adott, régen eltemetted,
Ami emberi bennem, régen elfelejted 

Világ

Egész este egy rohadt pultnál
Csendben ülsz, hogy valamit kapjál
Pedig te vagy, az aki mindig tejel
Te ülsz itt mindig tiszta fejjel

A lány átvágott és lelépett
Te meg azt hitted ő az aki megértett
A haverodnak is csak a pénzed kell
Hát küld a francba ne légy seggfej!

Ez egy ilyen világ, itt mindenki fizet
És te is leteszed szépen a részed
Ha nem fizetsz az csak a te dolgod
És talán nem vágják át még a torkod

Egy mocskos utcán éjszaka fázol
Jól jönne most egy ágy, mindegy hol
Félelmedben vérrel játszol
Nincs már ami magadhoz láncol

Egy kurva rögtön kizsebel téged
Ő is látja, nincs benned élet
Egy sötét veremben, kifosztva végzed
De másnap az egészet újra kezded. 

Por és hamu

Üdvözöllek a világomban
Itt senki sem köszönt virágokkal
Levéllel, talán lassuláshoz
Vagy gitárzajjal a mámorodhoz

Tudod jól, hogy én ezért élek
Nem is sok amit kérek
Lányt az ágyba, sikert nála
Észt és békét, gitárt nyakba

Ha megszülettem, had élvezzem
Roncsfilmként ne végezzem
A Földön nehéz minden perc
De kell nekem minden, mert…

Nem marad más utánunk, csak por és hamu
A testünk itt hagyjuk, mert vár ránk egy kapu
Nem tudok más megoldást, az örökélet tabu
Remélem marad utánunk pár ezer tanú

Így működik itt az élet
Nemsokára te is végzel
De ne hajszold a pénzedet,
Mert elveszíted a lelkedet

Jó dolog ha meg van minden
Mielőtt még eltűnsz innen
Érezd jól magad, adj a mának
A jó nap angyalai megtalálnak 

Amíg Tart

Hagyjatok bízni

Jönnek és mennek hatalmak
De legalább mindig jó nagyot buknak
Ölelnek és dobnak az ajkak
De néha a kulcsom jó a kapuknak
De ha nemtalálom meg még a helyem
Attól kard alá zeném, fejem
Nem teszem, hogy elmondjad újra:
"Mi a fasznak élni, ő is megunta?"


"Ember küzdj és bízva bízzál!"
De, ha nem megy legalább engem hagyjál!

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik

Vannak és lesznek is gondok
A hét főbűn mindig tombol
Annak a fejnek is mondok
Pár szót, akit az élet rombol:
A világ és a lét itt kegyetlen
Közhely, mégis így van temetlen
Minden szemét marad a régi
De pár szép percért érdemes élni

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik

Gyilkos hajsza a percekért
Megszakadni a semmiért
Sok-sok ember túl sok bajával
Az egész bolygó levert fajával
Én nem tudom, hogy hogy lesz vége
De MA nem érdekel, csak legyen béke
Meg szerelem, bál, gitár na meg a haverok
Így lesz, ha itt még bízok

Hagyjatok bízni!
Talán, ha küzdök, működik
Hagyjatok bízni!
Különben ezt is elveszik 

Lásd! (amit neked szántak)

Nehéz ismét belátnom
Hanyatlik szép világom
Divattá vált a vakság
Újra, pedig ész kell manapság
Hazugsággal irányít
Hatalmat így szilárdít
Magának most a rendszer
Hiába küzdesz úgyis nyer egyszer

Mert egymagadban kevés vagy
Összefogni nem hagy
A félelem, kényelem vágy
De mégsem változol tehát...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha

Nem az vagy, amit vettél
Csak egy rabszolga lettél
Akit börtönbe zárnak
És cserébe hasznukra várnak
Nem is számít a részvét
Csak az, hogy győz; A részét
Mutattam csak a vésznek
Oly kevés szerep jut az észnek

Annyi minden veszett el
(Mert) sötét még az ember
Ha rájön, újabb hatalmak
Szakítják szerteszét. De csak...

Lásd azt, amit neked szántak
(És) tedd azt, amit tőled várnak!
De én nem leszek szabad szolga
A testem megtöröd, a lelkemet Soha

Utazó

Gyűlölet, vagy imádat
Valaki hallja az imádat
Elveszett egy beteg korban
Szerethetsz-e lenn a porban?
Vagy úgy kell működj, mint a gépek
Érzéstelen mintaképek
Ha szívet látsz azon nyomban
Talán szállhat, ahol dobban

Szerezd meg, ami neked kell
És temesd el, ami beléd ver
A tested meghal napról-napra
De a lelked megvan, harcolj azzal!

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel

Nem lehet már megmaradni
Nyugodtnak, ahol kezd aratni
A káosz, a terror, hazug szenny
Nem a bejáratnál olcsó a Menny
Hogy túléld, erősnek kell lenned
De kell, hogy legyen lélek benned
Mert ha egyszer bent feladtad
Már meghaltál, csak te nem tudtad

Utazó világból jöttél
Reméled, jól döntöttél
Elhagyod a tested ma éjjel
Egy vagyon a lelked a fénnyel 

Ha mennem kell

Ez a boldogságom, ez az óvó kar
Hogy van még aki engem így akar
És a lelkem tükre
Ez a hangos zaj
A szavaim, a szép, a jó, a baj

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

Tudom azt, mi a dolgom
És lesz is még
Míg örömöt szerez mi bennem ég
Ami jót még adhat
Ez az élet. Én
Kikaparom a Föld e féltekén

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat

A boldogság, a szerelem, a szex és a zene, a
család, buli, barátok, a minden hite
A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő
ha igazért harcol ész és az erő
Az állatok, a természet, az étel, az ital
Lázadás, és jóért a vihar
Az évszakok, a Nap, a bolygó, az égi és
minden, amiért még érdemes élni...

Majd, ha mennem kell, menjek úgy
Hogy emlékem fenn marad
És mi véget ér: teljes út
Ki fontos, majd megsirat 

Adj még!(édes álmokat)

Gyerünk adj még többet!
Szerintem még bírom
Tovább tart ez majd az égben, síron túl
Nehéz most itt hagynom
Akit nem hagynék el
De, hogy BÍRD, egy másik énem léte kell

Ha túl sok a szemét ebben
A sorsban, szegényebben
Állok, de mégis talpon
Mert szívem ébren tartod

Adj még édes álmokat
És így már nem fojtogat
-Gondolom- csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat

Bizalmat csak egyszer
Adok és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára

Láss úgy, ahogy lettem!
Értsd meg, amit tettem!
Adj meg minden jót nekem!
És én érted ezt mindig megteszem

Adj még édes álmokat
És így már nem fojtogat
-Gondolom- csak játék, ha kéjes hangodat
Hallom. Már várom, mit szíved tartogat 

Amíg tart

Megteszed, elveszed
Azt, amit az élet ad neked
De céltalan, hasztalan
Ha úgy éled, hogy vágytalan
Míg tart

Arcodon, fájdalom
Mert boldogságod gát a célodon
Vesztenél, vagy küzdenél
Nem tudod meg, hogy élnél

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amiért élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd

Neked is tudnod kell, mit ér
Amit eddig megtettél
Neked is tudnod kell, mi az
Amiért élhetnél, míg...
Tart

Tart míg tart,
De neked is tudnod kell, miért élsz
Majd 

Itt az én időm

Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva
Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya
Ahol már csak is azért kell harcolnom,
amiben hiszek. Hidd el Az összes többi élve hat láb mélyre földel

Láttam már annyi tervet,
De nem tudom, mi az ábra
Mert bukás túl sok lett
Ezért nem vehetem lazábbra

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom

Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem
Közben a fontos nevetni nem, hogyha már végem
Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul
Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul

És ha már szívni kell
Én döntsek merre fújom
Jöttem, majd elmegyek
De ez csendben el ne múljon

Megkapom-e azt ami jár?
Megkapom-e azt, aki jár?

Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom
Itt az én időm, hogy tudjam a jelet hordom
Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton
Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet
és el kell bele ma buknom 

Nincs vége

Véget ért már ezerszer
Szavukban ott volt a fegyver
Nem hittem volna, hogy én is
Egyszer így érzek, de mégis...
Elhagyott minket a mámor
Átvágta torkát ma Ámor
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mondd mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Új tavasz nem jön a télre
Hullámunk partját elérte
Néha még jó, ahogy nézel
A megszokás tart erős kézzel
Tévedés volt itt keresnem
Társat, de új útra leltem
Az emlékek szépek, de mára
Kiégtél. Mondd mi is vár ha...

Nincs szerelem, de nincs vége
Nem tudok, de dönteni kéne

Eljött a szép idő végre
Végső ítélet a jégre
Azt adja meg, amit más nem
én övé, s ő már szerelmem
Hinnék az ő hitében
Választ az ő szemében
Látok, ha eltakar a sötét
És engem így akar
Nem baj, ha... 

Harcot vínék?

Néha még
Kell a mély
De nem lehet
Szenvedély
Mindened a szenvedés
Élvezet a megvetés

Nincs már benned
Nincs már jó
Nincs már vágy, se szó

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ha végtelen benn a tél
A fontosabb elvetél
Ha élvezet a szenvedés
A gyűlölet a véged és...

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Érdemes
Harcot vívni

Ez nem az amiért
Ő nem az akiért
Ez nem az amiért
Harcolnék
Ő nem az akiért
Szenvednék

Mindig mindent

Eljön a tavasz újra
Minden zöldell, a dalát fújja
Innen kezdődik el az este
És, ha van még valami, vesd be!
Pörget a zene még adj rá hangot!
Gyenge a pia, de hat rá. Tartsd ott
Bent nehogy elkerüljön
Akibe kéne, hogy elmerüljön!

És, hogyha úgyis megtör
Ez a malomgép, majd egyszer
Hagyd ott a gályát és merd
Mondani azt: "Ma nem kell"!

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg hogy lesz jó, és nem vesztettél!
Mindig, mindent újra el!

Tombol a nemek harca
Édes illata, gyönyörű arca
Kéjes hangja és teste csábít
Tűzben szempárja elkábít
Itt van a szerelem, érzem
Néha fájhat, de én kérem
Még, ha fárad is, támad újra
Illik rám, mint gyűrű az ujjra

Kell, hogy emlékezz minden álmodra
Mert csak űrt hagy majd múltad számodra
Hogyha félsz attól, mit most megtennél
Tudd meg hogy lesz jó, és nem vesztettél!
Mindig, mindent újra el!

Örökké

Én nem kértem, csak úgy kaptam
Amit az ösztön rám hozott
Láttam, megkívántam
És rögtön feldobott
A csaj még rakott hozzá
És ez nem volt túl kevés
Nála talán jobb vár
És nincs több szenvedés

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem, ez kísért

Én nem értem a dolgot
Szemedben nincsen megvetés
Hozzám hozott sorsod
Kezedben döntés mégse' mész
Egy rohadt verem alján fekszem
És jobban elterít
Ha veled leszek
Aztán közbe' mégis felrepít

Örökké harc dúl bennem
A fénytelen árnyék mennyit ér?
A vágy és tűz hajt engem
De tőled féltem, ez kísért

Nem vagyok egyedül

Mondd, hogy érted, ami tettem!
Jó, vagy éppen szemét lettem?
A bent a fontos, mer' az titkos!
A szánalom most nagyon a gyilkos
Úgy vagyok most, mint a képen:
Csendbe' ,rendbe', mosoly szépen
De bent a hangom, üvölt hallom
Oldanom kell, hiszem, vallom

Még

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, HOGY értesz
És mondd, HOGY féltesz
Kell, HOGY lássam
HOGY van még társam

HOGY nem vagyok egyedül...

Ember alkot, tehát érzek
Ha sértesz, akkor pedig vérzek
Nincs tökély még, hibát vétek
Azt, amim van, felezzétek
De bent az állat nem hagy engem
Kér a testem, kér a lelkem
Új gyönyör jön, fáj a kontroll
Mind a kettő hív e pontról

A gyűlölet még, néha rám száll
Nem jön el most akit vártál
A jó a fontos, tudom jobban
De néha minden ideg robban

Mondd, hogy értesz
És mondd, hogy féltesz
Kell, hogy lássam 
hogy van még társam 

hogy nem vagyok egyedül

Egy életen át

Itt benn

Új az erőm végre már
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon
A hosszú tél a porba hulljon...

A tűztől, amit adhat
Ha a tényt már elfogadtad
Hogy nincs még hibátlan lét
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be mint régen
A legtöbb nehézségen

Néha mát úgy érzem, hogy rámszakadt ez a világ
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány

Itt benn tombol az életkedv érzem
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv érzem
Ha elhiszem

Néha fenn és néha lenn
A túlélési ösztönöm mégsem
Gyengül, amíg át nem éltem
Mindent mit nagyon reméltem

És jut még nekem a jóból,
Egy boldog, igaz korból
Küzdök, amíg bírom
A sorsom én is írom
És van még merre mennem
Van még remény bennem
Van még kit szeretnem
És van, ki szeret engem

Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig nem adnám itt benn fel
Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig hadd kapjam meg ami

Én azt üvöltöm

Ránk szakad megin a sok mocsok dolog
Rengeteg szív a rossz ügyért dobog
Látni sem bírom néha azt, hogy
Mennyi szar van, de most kapaszkodj!

Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán
Addig amíg nem jut át a világ saját falán
Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény
Van még saját világomban fény

Mert a jót keresem, néha megkapom
Boldogít az is, ha jónak adhatom
Hallgatom, amit a szívem és eszem
Súg nekem, nyitva néz körül szemem

Minden ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék...

Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás

Rengeteg a bóvli, műanyag szemét
Átverik a trendi ostobák fejét
Zsarnokok nyernek egyre több teret,
Népbutítóké túl sok főszerep

Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet
Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet
Megteszem, míg tehetem, míg nem túl nagy a kár
Ésszel élnem nekem is muszáj

Itt vagyok és remélem érted, amit neked
Mondok ezzel, amit én is élvezek
Többet ennél csak annak adhatok
önmagamból, akihez közel vagyok

Tudd meg hogy én
Azt üvöltöm neked, amit szívem akar

Egy életen át

Ha nem bírod már
A gondod bezár
Vagy eltévedtél
Gyerünk ébredjél!
Nem a kudarcért születtél
Nehéz terhet cipeltél
Mégis úgy hozta sorsod
Hogy a jó csak úgy jön, ha hordod
És el nem lép az ős ellentét
Talán vár még szép

Minden nap újabb állomás
Dönthetsz, kiszállsz, vagy folytatod
Szerintem vívd még a harcod
Amíg itt vagy

El kell hogy bírjuk terheink
Vagy elvesznek szép perceink
És mindig mennünk kell tovább
Egy életen és sorson át

Áldott és vert
És többet nyert
A ráeszmélt lény
Hol jár a fény
Valami múlik magától
Valami kínozva gátol
Érzed, át kéne törni
Vagy csak át kéne lépni

Mert nem bújhatsz el
Nem futhatsz el
A belsőd meglel

Harc nélkül nincsen győzelem
De ne keresd ha békéd átölel
Szerintem nézz mindig oda fel

Amíg itt vagy
El kell hogy bírjuk terhünk
Ha van még tervünk
Akkor így kell tennünk

El kell hogy
El kell hogy
El kell hogy bírjuk még
És így mindig
És így mindig
És így mindig bennünk ég
Ami jó
Ami jó

Rajtad áll

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, ami elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved
Ha helyén van, majd megsegíthet

(ha) rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz
benned és tetteidben a válasz
hogy a helyes úton érj célba
mondd mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végigéled
Olyan lesz majd a végítélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Mondd, mennyit?
Mondd mennyit?
Mennyit?

Az utadért!

Nem akarok elszakadni

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt
De ha megkapod már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd

Hogyha börtön ez a lét, az elítélt
A szabad akaratnak rabja, de mégis
Kell, hogy nyugalomra leljen a szív
Keresi, mindig akarja

Attól aki fontos, attól ami jó
Nem akarok elszakadni
Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt
Ha nem akarok elszakadni.. elszakadni..

Mint a hű öleb suttogom neked
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át
Szereted az ilyet, az én szívem a tied
De indulok, ha érzem a vér szagát

De a póráz hosszú és a nyakörvön
A tüskék kifele állnak
A viadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad

Legyen a Föld!

Mivé lettél ember?
Neved gyilkos fegyver
Merre tartunk innen:
Arra válasz nincsen

De eljöhet a változás,
Egy jó ügyért az áldozás
De az ébredés messze még
Amíg elhiszed, ez épp elég

Legyen a Föld jobb hely, mint volt
Hagyjuk el már ezt a kort
Ahol a béke túl kevés
Jöjjön el az ébredés

Épp elég bajt hordoz a sors
De gátat foltoz
A nagy folyón, aki képes
De minden erőnk véges

De kényszerít a helyzetünk
Ha majd végül elérezünk
A pontra hol felébredünk
Vagy ostobán elveszünk

Legyen a Föld
Legyen a Föld
Legyen egy jobb hely!

Múlnia muszáj

Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz,
A nagy lehetőségek
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz

Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni

A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet nagy kudarcot tápláló
Élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni.

Minden ami fáj
Múlnia muszáj

A két kezünkben

Érzem, hogy
Látom, hogy
Újabb áldozatra les
A vég szörnye
Már kitörve
Talán majd minket is keres

Ott lohol a kezdet nyomában
Nagy trófeák otthonában
Üt, vág a lét ostorával
De elkerül még ostromával
A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben

Ha elfáraszt
Elválaszt
Ez a világ, akkor is él
A kötelékünk
A múltunk miattunk beszél...

Az eltűnés kampánya ellen
Ne járjon át az a szellem
Amiben a vég fogant máshol
És így ott leszek veled bárhol

Ha a hited az én hitem
Majd veled építem
Az utat, amíg lehet
Vagy amíg engeded

Lázadj fel!

Mihez is kezdhetnél?
Minek is engednél?
A hatalomnak, ami sorba állít
Hogy így pitizzél a szolgasorsért
Az ostobáknak, a megvetésnek
A gondolkodásunkért

Lázadj fel sárba tiprott népem!
Egy dallal láncaid széjjel tépem

Igazi békét várunk
De tönkrezúzzák álmunk
A rosszindulat tengerével
Az igazságtalanság hadával
A szívünk és az ész a fegyver
Indulj hát szavával!

Mindkét énem

Átok, vagy égi jel? Néha nem is tudom
Egyszer az égbe visz, máskor kibaszottul unom
Hogy mindig megtalál mind a két énem
De mégis így vagyok teljes, úgy érzem.

Még él, mindig itt van mindkét énem
Széttép, de egyben is tart , amíg érzem

Adni is tud, ha kell ez a kettős állapot
Zenémben hallhatod és rajtam láthatod
Talán majd jobb leszek, de addig ilyen vagyok
Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok

Ha kérdeznéd miért él (széttárnám karom)
A rosszabbik énem, de mégis a jót
AKAROM
AKAROM

Éjszaka egyedül

Egy újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már,
Hol van a határ?

Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy, indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd, hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

Tűzön és vízen át

Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut

Minden álmod érdekes
Érted, érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell, megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
De tőled erőt kaptam

Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szívnek értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk

Add, amit csak te tudsz, mert kell aki vagy
És ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely
A "szeretlek", de én erős hittel

Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát