Hiperkarma : ? (Kérdőjel)

egy rajzfilmben élek együtt veled
látom a fejed felett a kérdõjeled nem érted miért nem vagy boldog
hiszen itt mindent lehet ide az anyád elõl is elrejtheted
a fejed felõl a kérdõjeled
és ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd [mondd] meg hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalog kakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden nekem elhiheted
leesik az állad kinyílik a szemed és észreveszed -te is észreveszed-
a fejed felett a kérdõjeled
látod a fejed felett a kérdõjeled
a fejed felett van saját kérdõjeled
már átlátok rajtam de nem látok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni és nem érti meg
hogy ez nem így mûködik nem ilyen egyszerû
és folytatnám még tovább is van de félbeszakít
és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerû
hogy az már fáj mégis érdekes
láthatnám én is hát persze hogy láthatnád
csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen
felületes
mondd meg milyen legyek mikor egy rajzfilmben élek
együtt veled
és ott van a fejed felett a kérdõjeled
neked is ott van a fejed felett a kérdõjeled
a fejed felett van saját kérdőjeled -lassan vége lesz és te itt maradsz-
van saját kérdőjeled
-lassan vége lesz és te itt maradsz- 3x

Amondóa nyakamon a sugarak a kezeid
a sugarak a kezeim a nyakadon én ugyanoda megyek igen
ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is: a helyemen az idegen
akarod-e?
NEM!
pedig egyedül a vadidegen az akinek igazat adok
egyedül a vadidegen az akibe beleszületek
akibe beleszületek beletanulok
ugye vagyok aki leszek ugye leszek ami marad?
egyszerre van amire te gondolsz meg az is aminek akarod hogy
mások lássanak és elzárod magad ahogyan a vizeket a csapok
szavakat a savak a gyökereket a gyökerek az agyadat a fejed
tereket a falak ugye baszogat a türelem?
a fülemen a bogarak a tieid
a bogarak a füleden a helyükön a fenekeden ülök viselem a neved
ugye leszek ami marad ugye vagyok aki leszek?
ugye valamire viszed ugye? Valamire-valamire vidd!
ha baszogat a Nap valamire vidd!
a plafonon a küszöb és a küszöbön a nap ezen a falon amit emelek
a te neved a vakolat a kirakat a kamu nem az üveg aki betöri ha betörik
a fejedet a lovadat a kamuduma szöveged a faszom aki beveszi
ma te fogod a kötelet a nyakamon a sugarak a kezeid
a nyakamon a sugarak a nyakamon a sugarak a kezeid
a sugarak a kezeim a sugarak a kezeim a nyakadon ugyanoda megyek
ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is itt a helyemen ez a fasz
igen a vadidegen az jól nézz meg: vagyok aki leszek leszek ami marad
egyszerre van amire te gondolsz meg az is aminek akarod hogy mások
lássanak és elzárod magad ahogyan a vizeket a csapok szavakat a savak
gyökereket a gyökerek az agyadat a fejed a tereket a falak ugye
baszogat a türelem?
a fülemen a bogarak a tieid
a bogarak a füleden a helyükön a fenekeden ülök viselem a neved
te csak bólints ha mehetek én meg nem kérdezek nem hanem
kezdem veled kezdem veled amire kinyitod a szemed lerúgom a napod
kibököm az eged amire kinyitod a szemed kezdemkezdemkezdemkezdem
kezdem veled igen egyedül a vadidegen az akinek igazat adok
egyedül a vadidegen az akibe beleszületek akibe beleszületek
akibe beleszületek beletanulok
akibe beleszületek akibe beleszületek beletanulok
akibe beleszületek beletanulok
akibe beleszületek akibe beleszületek beletanulok
egyedül a vadidegen az igen egyedül a vadidegen az
feladat? feladom leszarod? nagyívbe leszarom a kötelet a nyakamon
a sebet ami nyalogat a nyavalya ha letudom lepereg kitelik a köszönet
a kereked a negyedik a falon ahogy emelik a fogam ami
csikcsikcsikorog csikcsikcsikorog a fogadon akarod?
nem!
nem akarod?
akarom ha nem akarod akarom ha akarod nem akarom
ha nem hát nem

blablaugye azt hitted mindent kibír?órákig nézted hogy sír és nem kívántál
soha jóéjszakát neki és szidtad mert jókedvû volt akármit szólt
rosszat szólt más volt mint te
ezért meg kellett bûnhõdnie
azt mondom neked: beszélj szebben beszélj szebben hozzá!
beszélj szebben hozzá!

Csak az kiabál, aki félinkább a versed költsd és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled és nézlek
ahogyan a sárban mászol és látom neked is csak
a fagolyók nõnek a szemeid helyén
és te se veszel észre mást csak ami elédtáncol és ordít
de csak az kiabál aki fél
te magadon nevess csendesebb legyél
az kiabál aki fél
játszom veled de az én nevem nem ér
lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass
figyelj
mellébeszél aki mindent akar az a kis élet amit te szépnek hiszel
nekem annyit se ér mint a vécépapír kit érdekelne ha kitörne
valami háború a magam részérõl inkább a seggem félteném
hiszen a lelkem köszöni szépen jól van valami mély dolog fenekén
írja a versét
az elsõt
hogy a fejébe szólnak a hangok
meg a teste
ami olyan hogy egybõl rímel rá a lelke
és helyetted ordít hogy ne kiabálj
mert csak az kiabál aki fél
te magadon nevess csendesebb legyél
az kiabál aki fél
játszom veled de az én nevem nem ér
lõdd ki magad figyeld a csendet hallgass
és írjad a versed
de csak addig írjad amíg azt nem mondják
nem rossz de ezt már írtad
tudod az egyetlen út ami valahova vezet ez a hosszú vörös
amin éppen gyalogolok voltak idõk mikor azt éreztem
hogy ez az út lesz a vesztem és a végén belebukok
egyedül a téren álmodik a nyomor

pénzem az nincsen és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb mint a képeken
én élvezem

Dob+basszustükörbe néz és a képét lesi ahogy átalakulnak a vonásai
mikor a hajnali metrón tökegyedül önmagával szemben ül
és érzi a vesztét valaki figyeli a túloldalról beszélnek neki
de nem hall semmit õ már csak ilyen
csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben
magába beszél és kutyahúst kajál ha pénzt kap a kezébe telefonál
valami mindig kell mikor a szerelem leteszi a seggét a földreülteti
és úgy vágja taccsra ahogy senki nem teszi
és látja is õ csak észre nem veszi
hogy ennyit tud csak õ tudja milyen
mikor a dob meg a basszus zakatol a füleiben
megerõszakol ha nem vigyázol ha háttal állsz neki
és úgy tartja kedve akkor ugrik és addig mozog
míg el nem indul újra az hogy
umm-pá és a csávó kever
lenyugtatja majd a funksoulbrothercheckitoutnow
ó igen
csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben

ErdőHa adunk magunknak, néha esélyt is kapunk,
ha úgy áll mégis, úgy áll mégis.
Meséken át távozik, de mi akartuk,
mert jó így.

Levesbe egy csipet kétely is kell, különben remegnénk,
Ha rá gondolok elájulok, hogy tőled mi mást kaphatok,
Csak magányt, esetleg csendet, kérek a fejbe rendet,
raknék, mert erdő van idebent, erdő, erdő van idebent.

Erdő, erdő van idebent...

Szépen belassulunk,
Nincs m'ért, hát nem kapkodunk,
Voltunk jobban már, de
nem panaszkodunk.

És hiába erőlködnél, ha kerülő utakon mennél,
Estére itt a helyed, szeretheted, vagy gyűlölheted.
És újra és újra láthatod, ugyanazt, ugyanúgy, ugyanott.
Marad minden a régiben, erdő, erdő van idebenn.

Szóló:
Te is láttad azt, amit látok, mégis elfelejtettél,
Most is hallod azt, amit mondok, mégis itt felejtettél.

Idebenn, idebenn, idebenn...

Feketepéteraz aki táncol az nem te vagy te maga a tánc vagy
nem te járod téged járnak akit átkozol éppen az lesz a párod
feketepéter fogom a zsákot ha nem bírod el de megbírod ébren
maradok én is veled az élen fenn
tudom a dolgod tudod-e hol vagy?
jaj csak azt ne mondd nekem mert nem hiszem
hogy te nem gondoltál még arra sohasem hogy a gonosz
nem az aki kínoz odabenn
hanem?
aki könyörög hozzád hogy ereszd szabadon az a gonosz
akirõl végig azt képzelted hogy jót akar neked
de megijedni tõle nem mersz mert olyan vagy te is mint mindenki
a legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni akik csak úgy
minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy
ne félj
magadban olyankor magadra mutatsz és azt kérded tõlem hogy
"mér talán úgy nézek én ki mint aki fél?" hö?
talán
de most egyet se félj különösen tõlünk ne
a rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket mert a jóhíreket hozni
csak a rossz utakról lehet akik az értelmét keresik mind élni felejtenek
ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod: csak úgy nem jutsz
pokolra ha magadtól odamész két szék közt a padlóra is csak akkor
nem kerülsz ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra
amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz
és azt mondod gonosz vagy tudod hogy nem vagy az
ezt mondják mások is te meg ha bebizonyítod nekik azt
hogy neked van igazad mégis akkor lettél gonosz
te is mint mindenki élni szeretsz leginkább és leginkább félni leginkább félni szeretve fogsz
most ne tegyél úgy mintha nem te lennél aki nem te vagy
mert az aki zsákbavarr nem te vagy te igen a zsák vagy
nem is látszol mégis látnak ahogy átkozod õket attól vagy álmos
feketepéter ide a zsákot te nem bírod el mi megbírjuk ébren
maradunk
fenn
az igazságot bárhol legyél a sarokban keresd õ már onnan figyel téged
és ha eljön a te idõd feláll kezet nyújt köszön majd és rájössz akkor arra
hogy bármire rájönni valójában semmi
és fogást sem talál majd rajtad úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak akinek a másén kívül nem kell senki
kerüld és titokban bámészkodónak nevezd
te is mint mindenki azzá akarsz válni akivé nem lehetsz
az erõ ide nem elég ide az erõnek az erejét kell most hogy megkeresd
keress magad mellé jeleket ne félj betalál majd mindegyik
amelyik meg nem attól meg a szabály erõsödik
a szabály hogy az ember magáról beszél magával ha beszél
bárki nevét mondja bárki szemébe

 Felejtősumák lázadók véreres szemû senkiháziak rámfigyeljetek
bohócok vagyunk és mind belehalunk
IQ-rádiók kábítószerek nézz rám és egybõl gerjedek
szerelmes leszek és mind belehalunk
na ez az üzenet
az üzeneted
akármerre mész felejtõt találsz eltûnsz innen akármerre jársz
mindig az fogad hogy belehalunk
micsoda üzenet
a konyhában ül a hamutartóból dekket szedeget
mással beszél de a szeme az itt kopog a halántékomon
mindig bejöhet
szeretem mert te is szereted
rám ne számítsatok én eleget ráztam az öklöm
eleget hallgattam olyat aki tudta hogy mirõl beszél
csak azt nem hogy kinek én a legszélérõl jöttem
tudtam hogy itt leszel valahol és tessék itt vagy
de nem megy mit csináljak ha nem megy
mikor itt ülsz velem szemben és a dekket szedegeted
hol marad az üzeneted?
a konyhában ülsz és a dekket szedegeted
hol az üzenet? hol marad az üzeneted?
csak a dekket szedegeted
itt akármerre mész felejtõt találsz eltûnsz innen
itt akármit csinálsz mindig ez fogad hogy belehalunk
mind

Felisútnem mutathat nem is áshat olyan vermet nektek senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok teremni
nem mutathat nem nem is áshat olyan vermet nektek senki de senki de senki
amibõl egy csettintéssel kinn ne tudnátok…
fogta és elindult megkeresni magát
azt az egyet akitõl egyáltalán remélhette hogy megtudhatja a válaszát
a kérdésére amit mindenki másképpen ugyan de mégis folyton keres
nincsen két egyforma ahogyan te sem lehetsz kettõ a kérdés is egyszerû
mint õ maga
vajon mikor lehet boldog végre és ha nem lehet azt is hadd tudja meg
benne senki nem mer hinni mindenki pont õrá kíváncsi ne félj hogyha
találkozna vele egybõl tudná mit kérdezzen tõle holtbiztos én mondom
benne is ott ficánkol az õ saját kis kérdése
és aki a vérébõl egyszerû az a kérdést és a választ és mindent amit kaphat
pontosan ugyanennyire egyszerûnek gondol az ilyen ha gondol egyet
megtölti a hitét hittel és magának is beismeri hogy egy pillanatra sem
volt még kinyitva a szeme ezért aztán igazából ezidáig élni sem tudott
az amit életnek hitt az volt amit álmodott
és amire halványan emlékezett az volt az élete és nevetve mesélte
ha kínozta az álma most meg azt látja hogy körülötte csukott szemek
nevelnek csukott szemûeket és akit ébreszteni próbált attól jót nem remélhetett
megnyugvást is csak nagyritkán nemhogy köszönetet
mert melegágyból felébredni senkinek nem fûllhet a foga idõ elõtt
ilyenkor aki beleszól az is jobban teszi ha legfeljebb csendben terelgeti
úgy hogy az a másik észre se vegye: végig õ volt az aki a kérdéseit
a szájába tette és kimondatta vele
mert nagyobb dolog annál hogy odadobod magad csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig hogy soha ne tudja meg soha ne tudja meg az akiért teszed

HiperkarmaLassan vége lesz és te itt maradsz velem,
A világ végén, a folyóparton állunk,
Ha bámészkodni jöttél hozzánk, most megmondom
Nincs esélyed nálunk, mi újra kezdjük, igen, együtt.
És elintézünk mindent, a villanykörte Holdat
És felém szól egy hang: Érj hozzám!
Én bolond voltam mindig, mégis megtaláltam
És elintéztem mindent!
És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts
Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz!
És ha el is rontunk mindent,
Mi újra kezdjük és megint együtt!
Minden amit hittem az szerteszéjjel szállt
És itt vagy, a villanykörte Holdon
És felém szól a hangod és azt mondaj: Érj hozzám!
Ne bánts engem mindig én sosem bántanálak!
Örülj megtaláltak és mindent ami fájt
Én a kukám mellé tettem,
Ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden!
És a folyóparton állunk, a világ végén ketten:
Ott senki se jár, ha bámészkodni jöttél
Tedd meg most és tûnj el!
Te együtt jársz a sorssal, neked semmi se fáj!

Királyok, sielőkkirályok királynõk elefántot terelõ juhász
bohócok egy síelõ és rajtunk kívûl nincs itt senki más
te hová tûntél merre jársz mit csinálsz
a királynõk meg a részegek legalább rád figyelnek
ha hozzájuk beszélsz
és a királyokkal is jóba vagy de ha a szemükbe nézel
az összes félrenéz
és idegesít hogy az isten tudja csak mit jelent
és próbálnak neked segíteni de te nem vagy beteg
nem vagy beteg és hiába hallgatsz ez csak feltûnõbbé teszi
a helyzetedet hogy semmi se jó így csak megfulladni lehet
és nem csodálom hogy nem találod
a helyedet
a juhásznak ha dolga van az elefántoknak sírgödröt ás
az a síelõ az meg én vagyok
és ez egy behúzott szárnyú felfelé zuhanás
és rajtunk kívül nincsen senki de senki más
csak mi meg ez a behúzott szárnyú felfelé zuhanás
és rajtunk kívül nincsen
senki más?
senki más

Látatlanha nem akarod hogy értsem akkor úgysem értem
ha nem akarod hogy lássam akkor azt se várd hogy érdekeljen
ne várd hogy érdekeljen hogy megy igazat adni ködben hogy megy?
neked igazat adni ködben hogy megy?
ez az egy ami még egyikünknek se az igazi
legalább sejtené az ember épp ma ki is az akibe nehezen ugyan
de partot ér
hát énszerintem ez se sokkal igazabb a ködnél ami közted áll és köztem
igazat adni jöttem igazat adni ködben pláne nektek
a válaszokba hisztek? nesztek
nesztek itt a válasz ami egyszer?en annyi csak hogy egyremegy hogy
én adom-e vagy az akit éppen áltatsz álmodsz pszt!
a közöm a t?zhöz egyedül az ahogyan idegesít a lángja még ma
küldjetek ide valakit akinek eleget ér a füstje is ha szívom se bánja
hogyha bántom se rezzen össze s?t mostanában egyre többször ? az
aki megkívánja t?lem azt hogy üssem
szívesen adja mindig
de soha nem adja ingyen mégis látod belemerülök amíg érdekes
de menekülök ha fáraszt
nekem igazat adni látni téged eleget ért de nem veszed hogy új vizekre tett
nem nem
nem hiszik de megbírom veled pedig úgy ahogy te osztod
ha nem akarod hogy ártson barátom eleve meg se szólalj
vagy ha mégis akkor úgy csináld hogy értsem különben
úgysem értem
te nem akarod hogy lássam? azt se várd hogy érdekeljen
ne várd hogy érdekeljen hogy megy igazat adni ködben
hogy megy?
neked igazat adni ködben hogy megy?

Lidocaina vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek
a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza
beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül
és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül
és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít
a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan
mindent de mindent de mindent
leépít
a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek
a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok
ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek
tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
látok valamit amit te nem hogy
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytõl-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom
a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül
a napba nézek és fázik a szemem
látom amit te nem
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytől-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer hát én tudom hogy milyen és a választ is tudom
a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
istenem, valamit az égen amit te nem
hát istenem
az van hogy
szépen lassan mindenünk leépül (észre sem veszed)
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytől egyig felzabál az élet (fel sem fogod)
ezután mi vár?

Mindenki függfelébredtem kettõt láttam a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdõt vettem fogat mostam vécén ültem gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem a padlót mostam az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam tudod mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólamahogy én is rólad
álmodj rólam úgy ahogy én is
az érettségik a fehérblúzok a boroskólák a vodkadzsúzok
a kövér lányok kényeztettek sosem láttam náluk szebbet vártam
rád vártam hogy álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólam ahogy én is rólad
álmodj rólam úgy ahogy én is
mindenki függ valamitõl
mindenki függ valamitõl
tudod hogy mindenki függ

Mitévő?leszek annyira könnyû vagyok annyira szét hogy ide kitegyem…
ide kiteszem a titkot a képedbe csak hogy a képembe nézz
hogyha hozzám beszélsz ne a cipõmet nézd hiszen annyira könnyû
mennyire könnyû mondd?
pont mint a falnak a fej: te bevered és várod hogy jöjjön de nem jön
nem
csak vérzik
mért?
mert kíváncsi vagy
azt te honnan tudod?
amire kíváncsi vagy…
honnan?!
...nem mondom el nem én ma csak az jöjjön aki könnyen szédül aki
úgy indul el hogy a végére ér
halljuk mit tudsz beszélj!
mind így kezdi ha esõre vár vigyázzban él
csak amit élvezni fog csak azt érzi meg és érezte most is amikor a hátára vett
mert a hátad mögött…ó ha tudnád mi megy a hátad mögött
néznél kérdezz mondom bármit
jól van: mi van azzal akivel eddig jöttem?
egy kereszt rajtad
akiben hinnék most?
az meg a szart kavarja csak körülötted folyamatosan és akad is olyan
hülyegyerek nem is egy olyan aki látja hogy szar csak úgy fogja fel
mintha nem lenne jobb?más?baj?jel?
hátrálj bátran bátran hátrálj válassz kettõt kettõt válassz
ha készen ébredsz kétszer ébredj ha szarba léptél is annyi baj legyen
mindegy mért ne lehetne mindegy most mikor
szeretni szeretni szeretni szeretni
szeretni szerinted annyi csak hogy jössz
szeretni szeretni szeretni szeretni
szeretni szerinted annyi csak hogy jössz látsz mész és közben mondod
végig mondod
nekem ezt nem kell hogy mondd ebben biztos vagyok
te is biztos lehetsz
szakíts ha bírsz innen nem tûnök el amíg a helyemen ülsz nem én!
leszek annyira könnyû
nem én vagyok annyira…
az igazam az igazad
csakhogy megvagy te máris mennél nem kell folyton a végét járnod
hallom hívnak ha muszáj menned menj csak hagylak: vigyázzban élj
esõre várj de vigyázz nincs az az esõ az a nõ az a szél ami elhordaná
onnan a szemeid elõl azt a
titkot?kulcsot?mocskot?
hívd ahogy akarod azt nem
a nyakamon a sugarak a nyakamon a sugarak a kezeid
a sugarak a kezeim a sugarak a kezeim a nyakadon én ugyanoda megyek igen
ugyanaz a jelem az a bajom ami neked is: a helyemen az idegen
õ marad neki add meg magad ez az igazam az igazad
hányszor mondjam?

 r'n'r 2000nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nõttem fel engem itt senki
nem ismer
mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebrõl jövök
nem számit rólam mit hiszel
hidd el hogy sosem hittem el
téged viszlek magammal meglátod
jobb lesz azonnal rádnézek
a szemed véreres kiszúrlak kábítószeres
bújj elõ és elmondom mi van
sávonként állítom magam
ez bennem mindig fogható
bömböl az IQ-rádió
mindenütt jó de messze a legjobb

Secpercmikor azt mondod hogy messzirõl jöttél
mikor azt mondod hogy fáj mondd mire is gondolsz pontosan
tudom a fájdalomnak tépett arca van azt nézzük unos-untalan mindannyian
mikor azt látod hogy nem figyelnek rád
csak a saját orrod látod ha folyton magadat keresed másokon
van aki elidõzik azon a tépett arcodon megbánja késõbb még nagyon
ne hidd hogy ennyivel megúszod
ne hidd hogy nem sokáig húzod
mikor elhitted hogy szerencsétlen vagy
mikor elhitted hogy véged van mondd miért nem álltál ellen semminek
azt hitted rosszabb nem jöhet pedig még könnyû volt neked
legalábbis ennél könnyebb

Sosem voltunk senkiksosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk virággal vártak
és mondták hogy gyõztünk de csak a lesütött szemüket a földre szegezett
tekintetüket lestük és láttuk nem akad senki köztük egy olyan
aki komolyan merné venni hogy a vérébe van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegem mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk

Szószerintelõlép egyszer még feltétlen felbukkan jártában-keltében széltében-hosszában
megforgat megfordul felnyergel elnyargal könnyen van mondhatom…
jobb híján vállat von
napfényben legfeljebb majdhogynem megdermed
csípõbõl csinál egy irdatlan nagyterpeszt
innen már nincs messzebb
innen már nincs messzebb menj innen fordulj meg menj amíg engedlek
legyél jó fogadj szót hallgass rám
melletted jóformán szóhoz sem juthattam
legyél szíves ne kezdd ezt te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban
amid van mert azt tudnod kell neked is hogy végül is nagyon is
igenis
jódolgod van
de mit bánod bírlak vagy gyûlöllek mit számít mit mondok nem fontos nem szólok
mégiscsak te tartasz ébren de nem tûröm többet se tõled se mástól hogy … nek
nézzen mert megcsuklik rajtam
hogy rád csapjon vissza megmondtam nemegyszer-nemkétszer:
abból hogy faggatsz itt engem még nem fogunk jóllakni mindnyájan
itt élünk egyhelyben-egynyájban megfojtasz?megszívtad megfulladsz világos?
vakablak
valóban?vigyázat megleplek világíts nyugatnak!hallgasd csak!
nem hallom
dehogynem:’mit tettem-mit tettél?’
nem látlak tisztának
most mégis mit vártál?
mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?engem nem szoktak mondd csak
így mit kezdjek azzal hogy kócos vagy mocskos vagy éhes vagy?
fésüllek mosdatlak jóllakhatsz azt hitted hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön hogy szószerint ingyen van minden hát tévedsz
de meg kell hogy mondjam én leginkább ilyenkor szeretlek
téged csak úgy látni jónak ha mindenhol ott vagy
ha mindenhol ott vagy téged csak úgy látni jónak
innen már nincs messzebb
innen már nincs messzebb menj innen fordulj meg menj amíg engedlek
vigyázat mondtam hogy megleplek
melletem szószerint…
...melletted jóformán szóhoz sem juthattam…
...szóhoz sem juthattál legyél jó fogadj szót ne kezdd ezt ezegyszer hallgass rám
hallatlan látatlan óvatlan kelletlen
végetlen váratlan vágatlan véletlen
mindenképp megvárom
bármeddig várhatod õ késik mint mindig és mindig is késni fog

Szószerintelõlép egyszer még feltétlen felbukkan jártában-keltében széltében-hosszában
megforgat megfordul felnyergel elnyargal könnyen van mondhatom…
jobb híján vállat von
napfényben legfeljebb majdhogynem megdermed
csípõbõl csinál egy irdatlan nagyterpeszt
innen már nincs messzebb
innen már nincs messzebb menj innen fordulj meg menj amíg engedlek
legyél jó fogadj szót hallgass rám
melletted jóformán szóhoz sem juthattam
legyél szíves ne kezdd ezt te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban
amid van mert azt tudnod kell neked is hogy végül is nagyon is
igenis
jódolgod van
de mit bánod bírlak vagy gyûlöllek mit számít mit mondok nem fontos nem szólok
mégiscsak te tartasz ébren de nem tûröm többet se tõled se mástól hogy … nek
nézzen mert megcsuklik rajtam
hogy rád csapjon vissza megmondtam nemegyszer-nemkétszer:
abból hogy faggatsz itt engem még nem fogunk jóllakni mindnyájan
itt élünk egyhelyben-egynyájban megfojtasz?megszívtad megfulladsz világos?
vakablak
valóban?vigyázat megleplek világíts nyugatnak!hallgasd csak!
nem hallom
dehogynem:’mit tettem-mit tettél?’
nem látlak tisztának
most mégis mit vártál?
mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?engem nem szoktak mondd csak
így mit kezdjek azzal hogy kócos vagy mocskos vagy éhes vagy?
fésüllek mosdatlak jóllakhatsz azt hitted hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön hogy szószerint ingyen van minden hát tévedsz
de meg kell hogy mondjam én leginkább ilyenkor szeretlek
téged csak úgy látni jónak ha mindenhol ott vagy
ha mindenhol ott vagy téged csak úgy látni jónak
innen már nincs messzebb
innen már nincs messzebb menj innen fordulj meg menj amíg engedlek
vigyázat mondtam hogy megleplek
melletem szószerint…
...melletted jóformán szóhoz sem juthattam…
...szóhoz sem juthattál legyél jó fogadj szót ne kezdd ezt ezegyszer hallgass rám
hallatlan látatlan óvatlan kelletlen
végetlen váratlan vágatlan véletlen
mindenképp megvárom
bármeddig várhatod õ késik mint mindig és mindig is késni fog

Üresüresen állok mindennek háttal
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással
megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól
tátongó ember
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással
jobb lesz
ma álmodban jöttem a hitedben hinni
és soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam
hogy mikor mibõl mennyi
de egy mosolyba bújva még most is
az arcodra fagynék
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással jobb lesz
ha igazán élnél
én a válladról nézném végig ahogy élek
valaki mással
egyedül ébren
mindennek háttal semmit se szól
vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren
mindennek háttal

Zöldpardonlegalább azt mondd meg hogy hová menjünk
az ostobákkal mihez kezdjünk
a szupersztrádám a hiperkarma
ez a sorsom nekem is meg lett írva
aki írta az az égbõl nézi
ott az elsõ sorban ül és mégsem érti
csak bámul rám: minden rendben
nekem könnyebb minden
azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni
süket füllel könnyebb úszni
de ha engem hallgatsz melléd úsznak
a füleid nélkül is visszahúznak
hát ez van csak azt nem tudni
hogy te mi a faszér jársz el szórakozni
ha alszol szinte egész végig
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik
és már olyan mindegy hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy hogy mit is gondolsz
és marhára nem baj ha sosem bírtak
akik azt se tudják hogyan hívnak
ez az egész ha mi épp úgy vesszük
ahogy mindenki más is itt velünk együtt
igazi pedig csak annak tûnik
akik igazak azok az ilyet el nem tûrik
ez a helyzet ez csak a lóvét nyeli
aki megengedheti mind megengedi
a világ az ilyen és itt vagy benne
hát mondd meg nekem mi értelme van
a táncnak ha nem a szex meg a drogok
ami igazán kell ez az a dolog
ami eltûntet mint a szamarat a ködben
és mellettem vagy de messze tõlem
aki számít azt te sosem látod
aki valamit is akar az a jóbarátod
aki megesküszik hogy jóbarát vagy
pedig többnek tart mint egy jóbarátnak
az a sumák fajta az sosem mondja
csak nevetgél hogy neki nincsen gondja
pedig elevenen eszi meg a penész érted
sokra képes aki szeret téged
és hiába mondod hogy sosem kérted
és hiába mondod hogy azt nem lehet
és te hiába látod hogy szép az élet
ha nem látja senki más cseszheted
vége.

Összevisszaéletma mindenki boldog vagy csak annak tûnik az én szememben
ma mindenki érzi vagy csak én érzem úgy hogy minden rendben
az élet nem élet míg át nem éled
és az álom sem álom ha én csinálom
a véremben érzem ezt a lüktetést amit ma este érezni kell
mittudomén hogy hányadik kerület ez engem valahogy
kicsit sem érdekel
se éhes se szomjas se fáradt se boldog se semmi
csak itt lököm neked magam hogy érezd
valami véget nem érõ hídon át vissza pestre
a metro a nap a duna meg a hidak is a helyükön vannak
mi vagyunk tõlük messze
az életed nem élet míg át nem éled
és az álmod sem igazi álom de jól csinálom
nem hiszem hogy élek és ha néha mégis akkor is csak úgy
hogy a kezem figyeli közben a számat
ma mindenki boldog vagy csak annak tûnik
ma mindenki érzi vagy csak én érzem magam másnak
kék a véred szólj ha kéred
és ellököm magam neked hogy érezd