Amikor a földön véget ért a élet

Még lélegzem
Amíg el nem szívják elõlem
Boldog ember lettem
A végén ez lett belõlem!

Mosolyogva nézem
A világról készült elsárgult képet
Akkor készült
Amikor a földön véget ért a élet.

Pedig már
túl régen történt
Mikor még a jók
csak egymást ölték.

Még a sírokra
virágokat vittek
És a politikusnak
is hittek!

Akkor még
formában voltál
Csak bambúltál
Senkihez sem szóltál.

És ennyi volt
kifolyt a véred
Aztán a földön
véget ért az élet.

Sajnálom drágám
mi tehetünk róla
Megérdemeltük
tudhattuk volna,
Nem érdekelt,
csak most lett téma,
Mint egy elbaszott
Ádám és Éva.
Legyél hasznos,
vésd fel a falra,
Így mindenki emlékszik
majd arra,
Hogy te már tudtad,
megvolt a képlet,
Mikor véget ér az élet.

Miért van az hogy emberek csak állnak,
Hogyha ledöntötik azt a bálványt,
amit eddig istenként csodáltak?

Ha annyira jó lesz
Nem tehetünk mást,
Zombiként
felfaljuk egymást.

Mikor mindent megfertõz,
Túl sok lesz a méreg
Akkor véget ér a élet.

Sajnálom drágám
mi tehetünk róla
Megérdemeltük
tudhattuk volna,
Nem érdekelt,
csak most lett téma,
Mint az utolsó
Bibliai séma.
Legyél hasznos,
vésd fel a falra,
Így mindenki emlékszik
majd arra,
Hogy újjáéledtem volna érted,
Mikor véget ér az élet.

Még lélegzem
Amíg el nem szívják elõlem
Boldog ember lettem
A végén ez lett belõlem.

Mosolyogva nézem
A világról készült elsárgult képet
Akkor készült
Mikor a földön véget ért az élet.
De legalább neked is véged!

Kurva Élet

Nagy itt a zûrzavar, rendnek nincs itt helye
Vadász rád az alvilágnak a legnagyobb feje
Kábulatban menekülsz, kiszáradt a szád
Tehetnél már valamit, gyilkolhatnál már!

Sebed még vérzik, megfagy majd a havon
A jelentésben az áll majd, itt lõttek csak agyon
Rándulsz vagy kettõt, fennakad a szemed
Rádlépnek, ha segítségért nyújtanád a kezed!

Minden balhét megcsinálunk, minimumért hajtunk,
Nem kell félni, Washington fog segíteni rajtunk.
Luxusvilla, Cadillac, miniszter úr
Aki sokat hazudik, az megvakul!

Vér folyik, a folyó fertõzött, a hely
Túl sok lett itt már, az amnesztia kegy!
Tömeggyilkos szaladgál szabadon az utcán
Borotvával nyakadon, na gyerünk, fussál!

Mi rábaszunk, úgysem tudsz felállni,
De csak kitartás, történjék bármi!
Ki kell bírni, még ha senki sem felel
Mert itt élned, és halnod kell!

Híres, névtelen
Gazdag, nincstelen
Kormányfõ hiteltelen
Mind korrupt, erénytelen.
Megállítani képtelen
Szép álmok, meg a végtelen
Mindennek vége reménytelen.
Miért történik ez velem?!
Miért pont én velem?!

Teljes Csõd

Sétálok az utcán
Az egész város ég
Az emberek rémültek
Nem tudják, mi jön még!

Elrohadt a világ
És jön egy új háború,
Érdekes, hogy e miatt
Senki nem szomorú!

Mentek egymást ölni
És meghalni, hogyha kell!
Gépfegyverek tüzében
Vérzek én is el!

Megbukott egy rendszer
De már nem érdekel senkit,
Mindenki megszedte magát
De engem már meg se rendít!

Ez teljes csõd, messzirõl látom,
Tömeggyilkosok szabadlábon,
A nyugat felé minden áron
A demokrácia itt már csak álom!

Mikor a föld is lángokban áll,
És nem halljuk egymás szavát.
Elkopott rég minden írás
Az igazság falán,
A templom ajtaján,
Az utca aszfaltján,
Azon a rossz, öreg táblán
A sikátor udvarán!
Vége talán?!

Máshol Jársz

Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengesz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez, padlón a fürdõszobában
A marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.

Csak fekszel a földön, s elszáll minden erõd
Amibõl még túl sok is volt éppen tegnapelõtt
Lépcsõház, lerúgott postaláda
Talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában

Mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
A hömpölygõ tömegbõl azt sem tudod már
Hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
A kabátjuk alatt fegyver van, ne tiltakozzál

Csak behúzod a nyakad, leteszed a kezed
Várod, mikor ütik le egy gumibottal fejedet
Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz

Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékbõl röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod

Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság

Ezért szinten tartod magadat csendben
Bár tudod jól, hogy valami még sincsen itt rendben
Ingerült vagy, minden felkavar
Hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar

Csak rohansz, menekülsz az éjszakában
Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az õ szavában
Te lettél a vad, õ meg az üldözõ
Pedig õ is csak egy pitiáner bûnözõ

Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hûtõ, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád

Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belõled is egy kábszeres állat már

Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz,
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz

Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékbõl röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod

Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság

Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hûtõ, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád

Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belõled is egy kábszeres állat már

XXI. Század

Táplálék láncolatnak a csúcsa,
itt a strici, ott a kurva,
mintha minden rendõr megvakulna!?
Talán törvény van megfakulva,
mintha egyre több kés szúrna,
látva a népet megvadulva!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazochista embernek is boldogság!
Miniszter elnök orrát túrja,
jobban tenné ha még tanulna,
vagy ha inkább vízbe fúlna.
Kormánykerék meglazulva,
áremelések újra-újra!
Ahelyett, hogy magához nyúlna!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Miért nem szólt mostanáig?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Emberek és állatok közt élünk, miért csodálkozol ezt látva?
Kilopják a szemedet is mindegy már hogy mit csinálsz, hogy úgy marad a szád is tátva!
Csak tippeljél nyugodtan, melyikõtök a céltábla,
ha közétek lõ véletlenül három, vagy négy géppuska, hogy ki marad a végén állva az éjszakába?!

Nézd ott a szarban lent,
üvölt a parlament.
Nincs szárnya, mégis szent,
csak nem látja: falnak ment!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Kicsit

már megint túl sokat mentem
furcsa testem még mindig talpon áll
már megint túl korán keltem
fáj minden porcikám

túl nagy a zaj szétmegy a fejem
vékony a fal itt a panelházban
keresem a saját nyugodt kis helyem
számtalan zugban egy ilyen lakásban

legalább te legyél megértõ velem
csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

már megint túl sokat mentem
a tüdõm sípol a légzésem zihál
vérbe van mind a két szemem
az élet mért ennyire komplikált

túl nagy a zaj szétmegy a fejem
miért épp most van mindenki lázban
miért csak nálam merül le az elem
jó itt élni egy ilyen lakásban

legalább te legyél megértõ velem
csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

csak egy kicsit legyél kedves
csak egy percre ölelj át
kérlek légy egy kicsit csendben
halljam a szíved ritmusát

csak egy kicsit hagyjál békén
csak egy percre fogd be a szád
kérlek kapcsold ki a tévét
aztán odafigyelek rád

Pont Jókor

Csak egy átlagos napnak indult ez is mint a többi
Mint minden reggel negyed nyolckor felkelek
Túl lusta vagyok boltba menni, üres a hutõ
Na ennyit arról hogy ma mi a faszt egyek
Nem baj van cigi kávé, vitamin A, B
Ölembe öntöm semeddig nem tart
Felmérem a helyzetem és nyugtázom
Na végre úgy nézek ki, mint aki beszart

Na gyerünk zuhanyozás, meleg víz mosakodás
Jajj de elromlott a bojlerem
A szobába indulva megfogadom, hogy ezt a vízmelegítõ készüléket
szétverem
De állj állj itt a tükör elott, közelebb megyek
Közelebb egyek most nézem meg magam,
Csipás a szemem és ráadásul akárhogy zselézem nem lapul a hajam

Mindaddig nyugtatóan hatott az a az a tény,
Hogy vissza tudok jutni majd a lakásba
De szertefoszlott illúzió a nagy rohanásban
A kulcsomat is beletörtem a zárba
Nyugi, nyugi, idõbe voltam és lejutottam volna,
Ha nem botlok egy könyvárus Jehovába
Lábbal festették, vagy mit magyarázott
Na mondtam hogy na menj az isten faszára

Az óra jár, a fõnök vár, kibasznak, ha nem leszek ott idõre
Hogy is fogalmazhatnék, úgy érzem magam,
Mint az elkent légyszar az asztalterítõben
Rohanok, izzadok, igazi fitt vagyok,
Beérkezem hónaljam bimbózó rózsa
Kések, lebaszás, kirúgnak, kibaszás
Mindig errõl álmodtam, ez vált valóra

Hazaérkezem, édes otthon,
A záram másfél óra alatt feltöröm
Ágyban fekve kapcsolom a tévét
De nemsokára pofámra fagy az öröm
Valami jól fésült, mosolygó öltönyös úr a pódiumra szökken
Taglalni, ecsetelni kezdi, hogy a munkanélküliség két éve csökken

Csak drágább a tej, a gyógyszer meg a kenyér
Drágul a gáz, a víz a villany
Így is mindenki vígan megél
Ja és a trafipax is sûrûbben villan
Azt hiszed, hogy örülök, hogy ettõl a hírtõl
Én is izgalomba jövök és felállok
Nem tudom sajnos az anyja nevét,
Csak egyszerûen fantáziálok

Pont jókor, csak ez hiányzott már
Fiatal vagyok, fûtsön a kalandvágy
Pont jókor, csak ez hiányzott
Pár évig még bírom talán

Legyek optimista, rendben,
Túl nagy elvárás ez magammal szemben
Megnyerem a fõdíjat a totón, a lottón vagy a tombolán

Pont jókor, csak ez hiányzott már
Fiatal vagyok, fûtsön a kalandvágy
Pont jókor, csak ez hiányzott
Pár évig még bírom talán

Legyek optimista, rendben,
Túl nagy elvárás ez magammal szemben
Megnyerem a fõdíjat a totón, a lottón vagy a tombolán

Rémálom

Hosszú még az út,
ahhoz, hogy kijózanodjak
Agyamba golyó szorult,
lehet, hogy nem álmodtam

Nincsen visszaút,
forgolódok, a szemem kiszáradt
Túl mély a kút,
agyam már nagyon fáradt

Rémálom, rémálom, rémálom

Gyáva partizán,
nem mered ontani a véred
Változó világ,
nem más mint szarevõ féreg

Kitört a lázadás,
Ez van szart sem ér az élet
Indul a támadás,
Desszert után jön majd a méreg

Rémálom, rémálom, rémálom

Kietlen lakótelep,
jó célpont atombomba
Jön egy villanás,
félholtan vergõdök a romban,
tankok lõnek majd rám,
pulzusom torkomban játszik
Alávaló gazemberek,
Csak elrejtik ami nagyon is látszik

Rémálom, rémálom, rémálom

Rémálom...

Minden a pénzrõl szól

Éjjel is róla álmodik
És nappal is õt kívánja
Mindenki õt hajszolja
A lényeg hogy megtalálja.

Alíg várja, hogy kimondhassa:
„Mindennek meg van az ára"
Olyankor felragyog a szeme
Kihúzza magát, mielõtt kinyílik a szája
Összefut a nyála

A szerencsétlen korán kell
És késõ estig nyomja
Megcsömöl a látványtól
Mégis kikészül a gyomra.

vagy éppen
elmegy az esze, bekattan
Fegyvert fog és elrabolja
Csak azért, hogy pár másodpercig
Két kézzel szórja

Mert sajnos minden

A pénzrõl szól
Az élet asztalán
Jó nagyot markolj
Nem is számít más
Csak minél több legyen
Már csak ez imponál
Ez egy rohadt fertõzés
És mindenkit megtalál

Figyelj rá, mert ez vesz körül
Semmit sem adnak ingyen
A pultoslány sem mosolyog rád
Ha borravalója nincsen

Ezért visznek a fõnököknek
Születésnapi tortát
És ezért vágják át bárkinek
a sikátorban a torkát

Isten,
a vallás
az ünnep,
az átok
a divatlapokon
a fiúk
és lányok
Az egész média
a playbacksztárok
a gyors éttermek
éjszakai bárok

Fõiskola
egyetem
a bölcs tanárok
a csoporttársak
a jóbarátok
a házastársak,
a meleg párok,
minden

Ez a Nap

Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam.
Te meg adtad az intellektuelt, én meg jópofát vágtam hozzá.
Tudod, utállak, amikor ilyen vagy, ilyenkor nem bírok veled.
Folyton azon gondolkodom, mikor jön meg az eszed.

Végre depressziós voltam tegnap délután.
Csak feküdtem a földön, mint egy vérzõ partizán.
Hallottam, ahogy megtelnek a játszóterek.
Ahogy ész nélkül ordibál a sok hülye gyerek.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendõrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebbõl úgysem tudok.

Van, aki úgy fogja fel, nincs más kiút, csak a halál.
Van, aki lealacsonyodik, erre a szintre és magára talál.
Ordító fájdalmak közt érvényesülni próbál.
Nappal szart lapátol, este felszolgál.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendõrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebbõl úgysem tudok.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendõrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebbõl úgysem tudok.

Nem tudom még, hogy mit csinálok holnap.
Talán kelet felé tájolom magam, és meghajlok a kornak.
Olyan csalódott voltam én tegnap este,
Mint az a hajléktalan, aki felébredve kabátját kereste.

Lehet, hogy befoghatnám pofámat szépen,
Hisz semmi nem változna tulajdonképpen.
Minden rendben van, vagy legalábbis nagyon úgy látszik,
Csak a 8 éves kisfiad pisztollyal játszik.

Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendõrt lát, már senki nem szalad.
Mondhattok akármit, én már nem súgok,
Hiába üldöztettek, én már nem futok.
Menekülni ebbõl úgysem tudok.

Majd akkor

ha majd nyugodt lehetek hogy nem lépsz félre ha feltûnik egy másik
ha majd egyszer nem feszül az idegrendszerem pattanásig
este lefekvés után is szépet álmodnék néha
ha nem lesz az ország egy fegyverelosztó-központ tartozéka

majd ha mindannyian ugyanúgy értelmezzük a demokráciát
majd ha te is rájössz mit jelent az hogy toleranciát
majd ha kipattan a fejedbõl egy normális gondolat
és amit mondasz lesz mögötte valóság-alap

akkor én is boldog leszek
bármit teszek számonkérheted
tõlem felõlem
a szart is kihajthatod belõlem

tõlem ha ez lesz isten bizony
ha már nem fog érdekelni
mert nem lesz több faszság a földön
ilyen dalokat fogok énekelni hogy

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

majd ha kínkeservesen megtanulsz végre a földön járni
és ha nem akarsz minden primitív jött-ment fasznak imponálni
ha nem lesz többet a tisza egy aranybánya ürüléke
akkor a térítõ szerint a szívemben ott lesz a béke

ha nem fecskendõbe hanem süteménybe töltöd otthon a mákot
ha majd nem kap majdnem minden férfi vastagbél rákot
az élet egy rohadt színház és én vagyok a kelléke
ha majd esélyét is látom hogy lesz a jövõnek nemzedéke

akkor én is boldog leszek
bármit teszek számonkérheted
tõlem felõlem
a szart is kihajthatod belõlem

tõlem ha ez lesz isten bizony
ha már nem fog érdekelni
mert nem lesz több faszság a földön
ilyen dalokat fogok énekelni hogy

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá
Lá lá lá lá lá lá lá lá - lá lá lá lá lá lá

Kultúrált

Mégsem olyan édes...
Hehehe...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem...
Még most jön...

Nézd azt a fiatal srácot,
kajak volt,
és nam gatyázott.
Szétrugta az összes kukát.
Anyuka elengedte,
életében elõször,
és két sörtõl rögtön fejre állt.

Erõs vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kõvel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Nézd azt a fiatal lányt ott,
biztos kevés Lassie-filmet látott,
mert a homokozóba szaratja a kutyáját.
A fáradtságot venni,
azt hogy kislapáttal összeszedni,
már nagyon utálják.

Erõs vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kõvel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Kocsmában a szája tátva, mint egy malac úgy büfög.
Influenza idején az aszfalt zöld - sárga attól függ ki milyet köp.

Lassan elhányom magam, de folytasd csak bátran, zabáld csak a kapszulát.
Aztán üvölts és bizonyítsd be, hogy te is szívtál magadba kultúrát.

Az ember kultúrált.
Kúltúrált...

Eszmerendszer

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörû képet

De én szarok rá, hogy milyen emberek, lesznek és voltak
Szarok rá, hisz minden szarba eddig is beleszóltak
Megmondták, hogy mit csináljak, ide-oda toltak
De ettõl még nem támadnak fel sírjukból a holtak

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következõ generációra semmit nem hagyok

Csak a Jóisten tudja, hogy mi történik holnap
Jóságos kezével mindent összeforgat
Megmondja, hogy mit csináljak, ide-oda tolnak
De ettõl még nem támadnak fel sírjukból a holtak...

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következõ generációra semmit nem hagyok

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörû képet

De én szarok rá, hogy milyen emberek, lesznek és voltak
Szarok rá, hisz minden szarba eddig is beleszóltak
Megmondták, hogy mit csináljak, ide-oda tolnak
De ettõl még nem támadnak fel sírjukból a holtak

De az életembe legalább nem szól bele senki
Se magyar, se kínai, se egy rohadt jenki
Öncéllal éltetem magam, tökéletes vagyok
A következõ generációra semmit sem hagyok

Fanatikus eszmerendszer, szadista élet
Virággal s békedalokkal hülyítik a népet
Ha hibázunk belénk rúgnak, rosszra szépet húznak
Csak így alkotunk Európának egy gyönyörû képet

Utak Mellett

Utak mellett a fák
kértek, hogy maradjak még,
Nekem semmi se fájt,
semmi se fájt még
Nem tudták, hogy eljön majd a tél,
mikor minden véget ér
Kihalt lesz a táj,
nem lesz többé nyár

Minden éjjel és miden nappalon át vártam,
Hogy elgyere, hogy elgyere hozzám,
De te nem jöttél el
Hol van már az örök ifjúság, örök ifjúság
De nekem kihalt lesz a táj, nem lesz többé nyár
Nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár

Utak mellett a fák
kértek, hogy maradjak még,
Nekem semmi se fájt,
semmi se fájt még
Nem tudták, hogy eljön majd a tél,
mikor minden véget ér
Kihalt lesz a táj,
nem lesz többé nyár
Nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár, nem lesz többé nyár
Nem lesz többé...

Nem lesz többé!

Ha

Ha ez a rohanó világ megállna egyszer és lefeküdne
Ha a rendõr elõbb kérdezne és csak aztán ütne
És ha elérnénk egyszer, hogy egyetlen atomfegyver sem állna
Addig már valaki egy tömegpusztítóbbat úgyis feltalálna

Mert ha nem látod már a csillogást a diktátor szemében
És ha azt hiszed, hogy nincsen golyó a KFORos fegyverében
És ha azt hiszed, hogy mosolygó arccal bármit elérhetsz
Azt kell sajnos mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Csak nehogy összevérezz
érezz, kérdezz
Nem hallod, mit beszél ez
élvezz, fékezz
Érj hozzá a két kezéhez
Vágd pofán magad és térj észhez!

Üdvözöllek ez a valóság
Nincs mese, csak halandóság
De csak próbáld meg nyugodtan
ha túlordítod a város zaját
Nincsenek színek, csak fakóság
És nagyon balfasz a hatóság
Ébredj fel és szívd magadba
Az élet szagát

Ha egy arab és egy zsidó közös hangnemet találna
Azon nyomban a világbéke végleg helyreállna
Mint dögevõ madarak, mikor partra vetõdik egy bálna
Vigyorogva ünnepelnénk, és mindenki jót zabálna

Mert ha azt hiszed, hogy nem lesz több daganat senki végbelében
És ha azt hiszed, hogy mindent értesz a hazugság tengerében
Hogy kedves, jó szóval mindent elérhetsz
Azt kell sajnos mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Csak nehogy összevérezz
Kérdezz
Nem hallod, mit beszél ez
élvezz, fékezz
Érj hozzá a két kezéhez
Vágd pofán magad és térj észhez!

Üdvözöllek ez a valóság
Nincs mese, csak halandóság
De csak próbáld meg nyugodtan
ha túlordítod a város zaját
Nincsenek színek, csak fakóság
És nagyon balfasz a hatóság
Ébredj fel és szívd magadba
Az élet szagát

Hogyha úgy látod, hogy tökéletesen minden rendben van
És ha úgy érzed, hogy már egy kicsit sem vagy bizonytalan
Szent a béke és az ateisták is megtérnek
És ha úgy látod, hogy már az emberek sem félnek

Mert ha nem érzel semmi rosszat a barátnõd fintorában
És ha kizárólag nem csak a véget látod a halálban
Hogy optimista felfogással bármit elérhetsz
Sajnos azt kell mondanom, hogy tévedsz, tévedsz!

Ilyen Világ

Elhitted, hogy mindig csak nyerhetsz,
elhitted, hogy az élet szép
elhitted hogy jobb lesz majd hozzád
és isten mindig téged véd.
Most utálod az embereket
nyugtod csak a sírban lesz már
rúgjál be mint egy rohadt állat
és tedd tönkre azt ami tönkretesz.
Esetleg ordíts néha, és véletlenül épp te vagy az áldozat
kegyelmet kapsz, bár jobb volna a fobelövéses változat.
Ha a kurva vicces, és kurvavicces
csak el ne röhögjem minden szavam
kizsákmányolt ország helyett, most kánaánban érzem magam.

Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...
Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...

De most már megváltozott minden, most már jó irányba terelnek
csak néha-néha fordul elo, hogy egy balfasszal összekevernek.
Nyugalom, nyugalom ne idegeskedj,
csak hutsed magad, csak hidegvér
nemsokára eljön az ido, mikor vérben úszik a Kossuth tér.
Mert soxor nem bírom a gyurodést, ellenszenves az egész világ
nem segít a hízelgés, meg a méregdrága fonnyadt virág.
Egyszer ámokfutó gyilkos leszek, vagy nyakig merülök a szarban
a hullahegyre állok majd, és üvöltök mint Tarzan:

Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...
Mert ez egy ilyen világ...
ez egy ilyen világ...