Két csillag ragyog az égen, Egyek ők már nagyon régen, Szeretlek,suttogják váltig,Egyik te vagy, én a másik. Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni. Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol Nagyon! Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét, olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon. Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal. Ha homokba írom a neved, elfújja a szél. De ha kősziklába vájom, ott örökre megtalálom! Ha egyszer leírom a nevet, a szót, akkor a szó ˝SZERETLEK˝ a név pedig a Te neved! Reggel első gondolatom Te vagy, este utolsó gondolatom Te vagy, álmomban benne vagy...örökre velem vagy. Fehér galamb szeretnék lenni, egy áldott percben hozzád repülni, mosolyát látni gyönyörű szemednek, s füledbe súgni, mennyire szeretlek! Szeretnék szeretni, szerelmet szerezni, szerelmes szívemet szívedhez szegezni, szólj hát szívemnek szerelme, szabad-e szeretni? Szerelem az életem lényege! Nem kell más földi öröm vagy kincs! Nekem csak a Te szerelmed kell! Te vagy a Nap, te vagy a Hold, te vagy a föld, te vagy az ég, te vagy nekem a mindenség! Nézz ki az ablakon, felhőtlen az ég. A vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok, most milyen jó lenne Veled, és vajon most hiányzom-e Neked? Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet, mióta ismerlek, azóta élek! Szívem lágyan összedobban, szeretlek téged napról-napra jobban! Olyan vagy nekem, mint egy jó könyv, aminek még csak a borítóját láttam, de szeretném elolvasni, szeretnék a lapjaiba mélyedni, és hinni: jó lesz. Tiamo  tanto, tanto e perto, mio selavi! Szeresd azokat kik téged szeretnek, szeress engem, hisz én is szeretlek! Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak. Ha a szerelemtől forró szívemből küldhetnék most egy darabot, olyan melegség öntené el a szobád, hogy takaró sem kellene! Fáradt vagyok, de nincs ki elringasson, álmos vagyok, de nincs ki megnyugtasson, kell valaki a szívemnek, elmondom csak neked: HIÁNYZOL! Ha most megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem, én felemelt fővel azt felelném, semmit csupán csak az életem! Hosszú útat tettem meg idáig, míg végre elértem a boldogságig. Boldogság igen, ez a mindenem, s tudom, ezt neked köszönhetem! A párnámra könny hull, mert nem lehetek veled, szívemben fény ragyog, mert nagyon szeretlek! Szeretnék Nap lenni, mely neked ragyogna, tündöklő éjszakán fényes csillagocska. Szeretnék szó lenni, mely hozzád szólna, mondatod végén apró pontocska. Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni. Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol Nagyon! Elhoztad szívembe a felkelő Napot, vakító sugara ismét rám ragyog, s mikor kihunynak az izzó csillagok, szerelmünk fénye mindent beragyog! Ha kinézel az ablakon, s felnézel az égre, rád ragyog majd sok ezer csillag fénye, köztük én is ottleszek, s nézek le rád, onnan kívánok jó éjszakát! Mióta megismertelek, a sok millió csillag is szebben ragyog! Látod, ők is tudják, hogy veled milyen boldog vagyok! Mielőtt lefekszel, tárd ki az ablakod, keresd meg az égen a szerencsecsillagod, ha szeretsz valakit, mondj érte imát, akire gondolsz, az is gondol te rád! Te vagy a Nap mely lenyugszik este, te vagy a Hold az éjszakában, te vagy a csillag mely szemembe ragyog, te vagy az élet, s nélküled nem vagyok! Ha az égen lemegy a Nap, Te akkor is az eszembe vagy! Te vagy reménységem csillaga, és csillag nélkül sötét az éjszaka! Köszönöm a sorsnak, hogy összehozott minket, mert így megtaláltam azt a csillagot, mely nekem ragyog! Felnézek az égre, körülöttünk csillagok, gondolatban látlak, s szívem felragyog! Este megöleled szorosan a párnád, gondolkodsz a jövőben mi vár rád. Gondolatban megjelen egy furcsa lény, mondja neked: Jó éjszakát kívánok én!! Meghalni könnyebb mit elválni attól, akit igazán szeretünk...mert a halál egy csendes, hosszú álom, de a valóság szívtépő fájdalom...! A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Múlnak az évek, de az érzés MEGMARAD!!! A szerelem olyan, mint a szél. Megfogni nem tudod, de  érzed.