1985-ben a magyar heavy élet éppen kezdett kinőni az embrió állapotból. A nagy öreg hard rock bandák árnyékában ott mozgolódott már egy többnyire tizen- és huszonévesekből formálódó új mozgalom, amely alapjaiban modernebb és lendületesebb felfogást képvisel. Többek között a Stress és a Pokolgép haladt a fronton. Utóbbi zenekarból épp ezidőtájt vált ki a basszusgitáros/énekes Paksi Endre. A legfiatalabb csapatok közé tartozó KMK, ahol Maróthy Zoltán gitáros is játszott, gyakran lépett fel a Gép előzenekaraként. Endre a Rockwell együttesbe igazolt át. Mivel ott szükség volt egy új gitárosra, megkereste Maróthy Zolit, csatlakozna-e hozzá. Zoli azt válaszolta, szívesen dolgozna Endrével, de nagy kedve lenne valami újat csinálni. Így jutottak el egy közös banda megalapításának tervéhez. Több, mint egy évig csak ketten voltak. Megfeszíttetten próbáltak, írták a nótákat.

1986. július 13-án érkezett el az első koncert ideje, amelyet a két alapító a csapat születésnapjaként tart számon. Az Almássy téri szabadidő központot választották helyszínül. A felállás ekkora forott ki.

"Tulajdonképpen az én ötletem volt, hogy Endre énekeljen. Először el sem akarta vállalni. Én azonban ismertem egy jó basszusgitárost, Kovács T. Pétert akivel a KMK-ban már jó öt éve együtt zenéltem. Így Endre kötélnek állt."

Endre már a Gép-ben is énekelt egy-két nótát, mint például a "Gyilkológép" és a "Ha már nem kellek neked", ami az Accept Princess of the Dawn-jának magyar nyelvű változa volt. Stílusa nagyon tetszett Zolinak. A dobost, Galántai Zsoltot Szekeres Tamáson keresztül ismerték meg. Ő javasolta Zolinak, hívják meg a zenekarba játszani.

Az első buli reklámozására mintegy száz plakáttaal "terítették be" a várost. (Jelenleg hat-nyolcezer plakátot ragasztanak ki egy-egy Ossian buli beharangozására) Az elsőt több és egyre sikeresebb koncert követte. A banda szinte minden jelentősebb megmozduláson ott volt. A legszínvonalasabb események közé tartozott a Metal Tornádó, a Metal Henger és néhány más, hasonló elnevezésű fesztivál.
Akkoriban megdöbbenést keltett, ugyanakkor rendkívül üdítően hatott az Ossian image-e, színes, tépett, rojtos, szalagos színpadi öltözéke a sok, szinte kötelezően fekete, kiszegecselt bőrbe bújt banda közt.

"Az egy éves próbálási idöszakban, a tagkeresések folyamán rengeteg feszültség és indulat halmozódott fel bennünk. Akkor születtek olyan nóták mint a "Metal Vihar", a "Sátán Éjszakája". Úgy gondoltuk, hogy mi leszünk az ország legkeményebb bandája. Viszont nem akartunk ehhez ugyanolyan ruhákat, mint ami az akkori egyetlen jelentős bandának, a Pokolgépnek volt. Másrészt pedig Angliában, Amerikában akkoriban rengeteg banda viselt ilyen cuccokat. Ozzy és a zenészei is hosszú kabátokban, szalagos, rojtos ruhákban nyomultak, nem is beszélve a Kiss-ről ."

1986 második felében a csapat elkészítette első demóját. A következő nyolc nóta szerepelt rajta: Akció (egy instrumentális szerzemény), Acélszív, a Sátán Éjszakája, Legyen Rock, Metal Vihar, Gonosz Asszony, Kiáltás a Mélyből és a Heavy Metal Születése. Ezt a műsort aztán élőben is bemutatták. Felléptek az Edda előtt, ők voltak az első 666 fesztivál főzenekara (ezen az eseményen debütált a Metallica Hungarica magazin is), majd a második Metal Karácsony zárta a sort, ahol a Pokolgép előtt léptek színpadra. Ezek a fellépések megalapozták az Ossian hírnevét. A fiúk kihasználták a kedvező alkalmat és ahol csak lehetett, terjesztették a demót. A hatás nem is maradt el. A nagy érdeklődés arra késztette a srácokat, hogy éjt nappaltá téve dolgozzanak. Nemsokára el is készült egy új műsorra való anyag.

1987-ban ismét stúdióba vonultak. A második demó az elsőhöz hasonlóan jól mutatta a banda erényeit. A szalagon szereplő Nyugtalan, a Sátán Képében, a Rock'n'Roll Lány és a Metal Nemzedék, valamint egy instrumentális szám, kivétel nélkül a koncertre járók kedvenceivé lépett elő. A szokatlan terjesztési módszerek - kazetta osztogatás a Scorpions koncerten, postaköltség ellenében a szalag elküldése bárkinek, aki ezt levélben kérte - azt eredményezte, hogy a banda híre és nótái viharos gyorsasággal váltak ismertté a hazai rock rajongók körében.

Júniusban az Ossian az Edda előtt háromezres tömegnek játszott. Itt már jelentős sikert könyvelhettek el. Olyannyira, hogy a buli után megjelent náluk egy Szabó Endre nevű úriember, aki felajánlotta a segítségét. Ő lett a banda menedzsere. Az Ossian rögtön helyet kapott a dán Pretty Maids előtt egy budapesti buli erejéig, néhány hónap múlva pedig a magyarországi Helloween turnén vehettek részt, mint előzenekar.

Felbuzdulva a látható sikereken a csapat úgy határozott, megpróbál lemezszerződéshez jutni. Ám keserves csalódásként érte őket, hogy az illetékesek azzal az indokkal utasították vissza az anyagot, hogy a produkció még éretlen. Közvetlenül ez után érkezett Magyarországra az UDO zenekar. Az Ossian velük is turnézott. A budapesti fellépésen aztán megjelent a Lemezgyár könnyűzenei szerkesztője, Wilpert Imre. A többezer rajongó kivülről fújta az Ossian nótákat és nyilvánvalóvá vált, mégis csak jelentős erőt képvisel a zenekar.Sajnos ekkor váratlanul Kovács Koko Péter megkapta behívóját a hadseregbe.

"Nagyan kellemetlen volt ez számunkra, hiszen akkor már önálló országos turnénkra készültünk. Koko nagyon tehetséges zenész, akinek a vérében van a bassrusgitározás. Mondhatnám őstehetség, aki jó hangszert választott magának. Ő erre született, viszont sajnos már jóideje erősen alkoholizált, ami a zenélés rovására ment. Tehát nem csak a katonaság miatt, hanem ezért is távoznia kellett a zenekarból."

Alig terjedt el a hír, hogy Koko nem tagja az Ossian-nak, szinte azonnal érkezett egy gépelt levél a dunaújvárosi Pálvölgyi Lacitól, hogy szívesen beszállna a bandába. Fel is jött Pestre, rendkívül gyorsan megtanulta a programot. A turné sikeresen lezajlott.

1988 márciusában végre megszületett és megjelent az első Ossian nagylemez, az Acélszív. Rövid idő alatt, szinte minden reklám nélkül több, mint negyvenezer lemez fogyott el. A korong sikere sokmindent bizonyított a szakmának, a közönségnek és a banda tagjainak egyaránt. Kiderült, van még hely a magyar metal piacon több együttes számára is. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kemény munka, a sok jó ötlet képes egy szinte reménytelen helyzetben induló zenekart sikerre vinni. A bíztató eredmények további intenzív melóra ösztönözték a négy srácot. Nagy esemény volt, amikor augusztusban a hazánkba látogató lron Maiden előtt léphettek fel az MTK pályán. A turnézás mellett írni kezdték a második lemez anyagát. Természetesen az Acélszív közönségsikere ellenére a "hivatalos" bírálók részéről erőteljes kritikák érték a bandát, elsősorban a dalok szövegei miatt. Bármennyire is igyekeztek a srácok a kritikáktól elvonatkoztatni, a második korongra való felkészülés az útkeresés, a kísérletezés jegyében telt.

1989 meghozta a második Ossian lemezt, melynek a "Félre Az Útból" címet adták. Ez a cím egyértelműen utalt a banda akaraterejére, kompromisszumokat nem ismerő elszántságára, kitartására. Az együttesnek már ezen a lemezen sikerült az, amit azóta is következetesen betartanak, hogy a saját zenei kereteiken belül valami újat, érdekeset hozzanak.

A Félre Az Útból talán egy kicsit előremutatóbb is lett, mint az adott kor zenéje. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lemezt mostanában kezdik felfedezni igazán az Ossian rajongók, amit a felfutó lemezeladások jeleznek. Az akkori turné azonban éppen az első lemez rajongóinak távolmaradása miatt nem sikerült. Mint ilyenkor általában mindenhol, a zenekaron belül hirtelen megnőtt a feszültség. Galántai Zsolt a lemezbemutató turné után kivált a zenekarból. Zenei és személyi nézeteltérések egyaránt közrejátszottak ebben. Nem sokkal később követte őt Pálvölgyi Laci, akinek az utolsó időben nyújtott teljesitményével elégedetlen alapítók mondtak búcsút. A Félre Az Útból turnén résztvevő előzenekar, a Szekeres Project két tagja került át az Ossian brigádba. Vörös Gábor basszusgitáros és Nagyfi Zoltán dobos nemcsak fazonilag, de tudásilag is megütötte a kívánt szintet. Gyorsan ment a program betanulása, és úgy tűnt, emberileg is megtalálták egymást a régi és új tagok.

1990 Az újbóli fellendülés időszaka lett. Év elején a csapat megjelentette a "Rock Katonái" cimű harmadik lemezt. Az új felállás a tavaszi Drakula fesztiválon mutatkozott be. A szokásos lemezbemutató turné várakozáson felül jól sikerült. A magyar metal zenekarok közül elsőként ők mentek ki Erdélybe koncertezni. Ott teltházas sportcsarnokokban, bulinként kb. 2500 ember hallgatta és villázta végig az Ossian műsorát. Ekkorra a banda végleg levetette az Acélszív időszak színes ruháit és egy emberközelibb, egyszerűbb image-t alakított ki. Ebből is látszik, a fiúk képesek voltak a változtatásra, időről időre meg tudtak újulni.

"Az idők folyamán egyre fontosabbá vált számunkra, hogy egyszerűségre törekedjünk, és inkább a zenével, vagy - kissé nagyképűen fogalmazva - az egyéniségünkkel mutassuk meg mire vagyunk képesek. Azt hiszem, már megismert minket annyira az ország, hogy ne valami bohóc ruhával kelljen felhívnunk magunkra a figyelmet."

Telt-múlt az idő, jól haladt az Ossian szekere. Ám kiderült, nemsokára ismét gondokkal kell szembenézniük. Erdélyből visszatérve egy házibulin jutott el hozzájuk a hír, hogy a Pokolgép egyes tagjai új zenekar előkészítésén dolgoznak. Ez azért érintette őket érzékenyen, mert állítólag Nagyfi Zolit akarták dobosnak. A hír igaznak bizonyult. Megalakult az Ómen és Pumukli (alias Kisfi) valóban eltávozott, hogy elfoglalja helyét az Ómen dobosi posztján. Így kénytelen-kelletlen, a sikerek közepette újból dobost kellett keresni. Sok tanakodás után megkeresték Tobola Csabát. Doboskeresés közben már írták a következő lemez anyagát. Tobolával kiegészülve vonult stúdióba a csapat.

1991 meghozta az eddigi legkeményebb Ossian albumot, az "Ítéletnap"-ot. A sokat fejlődött hangzás, a kiváló nóták, és egy szépen kivitelezett lemezboritó szinte garanciának látszott a sikerre. Mégsem történtek úgy a dolgok, ahogy a fiúk várták.

"Általában tetszett a lemez a közönségnek, tisztességesen is fogyott, a turné is rendesen működött, tehát nem volt egy Félre Az Útból-féle szituáció. De az a fajta lemez volt, amire beőrülni igazán nem lehetett, de amire általában mondták, hogy jó."

Zoli szerint a lemezt a Magányos Angyal című lírai szám húzta igazán. Ez lett a banda valaha is írt legnépszerübb lassú szerzeménye.

Ebben a szakaszban jelentős változást hozott a csapat életében a menedzser Szabó Endrével való szakítás. Úgy érezték a srácok, legjobb, ha maguk veszik a kezükbe a zenekar sorsát. Így közös megegyezéssel elváltak útjaik.

"Szabó Endre különösen az elején segített nekünk rengeteget. A legtutibb bulikon játszottunk, külföldön is sokat szerepeltünk. De egy idő után Bandi eljutott egy szintre ahonnan nem tudta továbbmozdítani a zenekart. Mi egyértelműen így éreztük, és valószínűleg ő is érezte ezt. Sokat köszönhetünk neki, de most már jobb, hogy magunk irányíthatjuk a dolgokat. "

Zoli vállalta a zenekarvezetés hálátlan és sok munkával járó szerepét. Most ő szaladgál a banda ügyei után. Érdekes módon Vörös Gabi a másik, aki nemcsak mint zenész tevékenykedik. Jelenleg ő a "hakni miniszter", azaz a koncertszervező és turnémenedzser. Zolinak így "csak" a produkcióval kell törődnie. Újabb fordulatot vett a sztori, amikor Tobola Csabának is megjött a behívója. Ezúttal azonban nem kerestek másik dobost.

"Emberileg és szakmailag is olyannyira összejöttünk Csabával, hogy fel sem merült a tagcsere. Gondoltuk, kibekkeljük ezt az időszakot. "

Emiatt ugyan elmaradt az őszi turné, de így több időt fordíthattak a soronkövetkező korong megírására. Szerencsére a stúdióba már kijöhetett Csaba, így a felvételeket egy most már szilárd és összerázódott felállás készíthette el.

1992. El is érkeztünk a mához. Megjelent a sokatmondó címet viselő nagylemez, a "Kitörés".

"Úgy érezzük, ez a zenekar történetének legmerészebb zenei kísérlete. Nem abban az irányban, mint a "Félre Az Útból" volt. Itt sokkal többet vokáloztunk, dallamoztunk. Mint általában, Endrével ismét egy vágányon haladtunk a zenei témákat, megoldásokat illetően."

A Kitörés album azóta erőteljesen fogy, ami igazolta a fiúk zenei elképzeléseit. Az Ossian rendszeresen szerepel újságokban, tévében, rádióban. A Szenvedély című számuk nyugati stílusú, kislemez szintű sikereket ért el. Ez jó jel, ugyanis az Ossian-t egy olyan közönségréteggel is megismerteti, amely eddig nemigen érdeklődött a banda iránt.

A történet tehát korántsincs lezárva. Már közel a következő lépés megvalósulásának ideje. Egy különleges válogatás lemez, melyen régi és talán egy új nóta is szerepel majd. A régi nótákat a fiúk újra rögzítik, hogy a hangzás minél maibb, dögösebb legyen. De ez már egy másik cikk témája.

Mikor e cikk megírására készültem, átfutottam a régi Metallica Hungaricákat és a Metal Hammer H. számait, hiszen az Ossian és az újság története szinte egykorú. És hogy milyen helyet foglal el lapunk életében ez a zenekar? Mondhatnám, zenei munkásságához méltót. Álljon itt egy gyors statisztika arról, milyen alapossággal követtük - sőt, segítettük - a banda pályafutását. Az eddig megjelent 43 MH és MHH számbán hozzávetőlegesen 32 esetben ejtettünk szót részletesebben a csapatről. Ez két ismertetőből, öt demo és lemezkritikából, tizenkét koncertbeszámolóból, öt interjúból, egy boritóból, egy poszterből, két leközölt dalszövegből, egy rejtvényből, egy "Zenész füllel" cikkből, egy "Friss füllel" cikkből és egy "Saját szavaikkal" cikkből tevődik össze. Ebből Lénárd Laci nyolc cikket jegyez, kettőt közösen írtunk, jómagam pedig tizenhat atkalommal ragadtam tollat az Ossianról szólva. Aki tehát nem elégszik meg e rövid áttekintéssel, az bátran lapozza át eddig megjelent számainkat, mert úgy biztosan teljes képet kap a zenekarról.